Milyen út vezetett ide? 

Hátha ezzel is tudlak inspirálni

És talán könnyebben dönthetsz arról, én vagyok-e a Neked való. És mert minden emberi kapcsolatban, itt is fotnos a kémia. 

Mondják, hogy saját sérülései tesznek valakit segítővé. Nos, lehet, hogy így van, esetember biztosan. Érzékeny kölök voltam - ám a családom nagy része nem igazán - vagy túlságosan is. Sokáig kerestem a helyemet, mire végre rátaláltam erre a hivatásra, amiben napról napra képes vagyok megújulni. „Nem lehet megunni, ez az, amit nem lehet megunni…”

Dolgoztam utazási irodában, szerveztem nyaralásokat egy hatalmas szervezet dolgozóinak, voltam vállalkozó (vendéglátás, kereskedelem). Szerkesztettem és mondtam közlekedési híreket, voltam egy nagy állami mamut kommunikációs managere, majd vezetője. És ezeken a területeken megszereztem mindig azt a tudást és iskolázottságot is, amire szükség volt. Mindre ráuntam egy idő után.

Kerestem az utamat, amit úgy igazán szívvel csinálhatok. És jött a tréning, ami kifordította a világomat a négy sarkából. Menthetetlenül beleszerettem a műfajba, mert rájöttem, játékosan is lehet tanulni – legyen bármennyire is komoly téma. Mindig is kérdéseket osztottam a környezetemben, amit sokszor ugyan nem szerettek, ám roppant hasznosnak találtak - ha még szóba álltak velem utána. És mert alapvetően pozitív ember vagyok, leginkább a jelenben és a jövő felé tartva szeretek élni, valahogy szembejött a coaching, mint technika.

Közben réjöttem, hogy önismeret nélkül ezek mind csak „észosztások” és inkább a „vak vezet világtalant” műfajába sorolhatók. Nem csupán szakmai tapasztalatom nőtt (képzések és munkám által), a belső utam is inkább kibontakozott, hogy tudatosan, egyre tisztább vászonként tudjak jelen lenni ügyfeleimnek és nem a saját sérüléseim mentén hallgassam, segítsem őket.

És közben a világ is változott, nem kicsit. Egyre több kapu nyílt ki ezen a területen, egyre többen ébrednek rá, hogy a testi mellett a mentális egészségükkel sokkal többet kell foglalkozni. Egyre több eszközöm lett (NLP, Gastalt coaching, TA, stb.) ám a sok év alatt egy állandó maradt, ez pedig az Enneagram, ami minden munkám alapja. Álmom, hogy ne az ezoterikus polcokon az összes Enneagram könyv – hiszen tisztán leírja egész világunkat. Ennél gyakorlatiasabb kulcsot nem ismerek az emberekhez sem.

Megjártam a „full spiri”-től a nagyon racionálisig mindent (és vissza), most egyensúlyban érzem magam e téren. Hiszen minden mindennel összefügg.

Ahogy egyre mélyebbre merészkedtem magamban, lettem képes egyre mélyebb változásokhoz segíteni ügyfeleimet is.

Időközben kifejeződött küldetésem is, hogy minél több embert tudjak oda segíteni, ahol igazán JÓL érzi magát a bőrében. Az élet természetes, hol negatív, hol pozitív sodrában.

Hiszen „Az élet célja az út maga”, nem igaz?

Jucus